Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kozmikus oroszlán szívének gyors zakatolása - a Regulus csillag

2015.09.01

image.jpg

Jó estét, Földlakók! Debütálásként csodáljunk meg egy pompásan ragyogó űrbéli teremtényt. Egy különleges, varázslatos csillag honol az éjszakai égbolt horizontjának trónján: a tündöklő, furcsa Kis Király, a Regulus.

Az oroszlán csillagkép szíve. A Föld északi féltekéről a legkedvezőbben tél végén s tavasszal látható, bár egész évben meg lehet lelni az égbolton bizonyos időszakokban. Mindössze július, augusztus és szeptember hónapokban nem látható, mert akkor túl közel helyezkedik el a Naphoz viszonyítva. A csillagkép s az a csillag, ami a Nap égi útjának legmagasabb pontját, a napfordulót jelölte, csak a Naphoz hasonló fenséges, vad s hatalmas állat lehetett, így a csillagképet, amiben a Regulus is található, az oroszlánról nevezték el. A Regulust több kultúra is a király megnevezéssel illette. Az ókori görögök a Basziliszkosz nevet adták neki, aminek jelentése: „kis király”. A baboliniak óriási jelentőséget adtak ennek a csillagnak. Az ókori rómaiak számára a neve „Stella Regia” volt, ez királyi csillagot jelent. Kopernikusz már Regulus néven írt róla művében, az 1543-ban megjelent De revolutionibus orbium coelestium-ban, azonban a Regulus név előtte is, 1522-ben megjelent. A Regulus név a latin „rex”, azaz király név kicsinyítése.

A Regulus csillag 77.5 fényévre van a Földtől, egy fő sorozatba tartozó csillagról van szó, amit a hidrogén héliummá alakulásának fúziója fűt. Fehér-kék színű csillag, a B7 V alkategória tagja s a felszíni hőmérsékelete megközelíti a 12000 Kelvint, ez kb. a kétszerese a Nap felszíni hőmérsékletének. Szemmértékkel mérve, a Regulus 140-szer fényesebb a Napunknál, ha viszont az ultraviola sugárzást is beleszámítjuk, akkor ez az érték a 240-szeresére növekszik. A 21. legfényesebb csillag az éjszakai égen és 3,5-szer nagyobb a Napnál, ha a felszíni hőmérsékletet és a sugárzást, illetve ha az egyenlítői átmérőt vesszük. 3,5-ször több anyagot is tartalmaz, mint a Nap, emiatt a súlya is ennyivel nagyobb, ám még egy nagyon fiatal csillag, a becsült kora körülbelül 50 millió év, jóformán csecsemő, évmilliókkal a dinoszauruszok kipusztulása után született meg. A Regulus extrém sebesen forog, csupán 15.9 óra forgási periódussal, egyenlítői forgási sebessége a 1.000.000 km/h a keringési idő következtében, ez 160-szorosa a Napnak. Ez okozza a nagyon összenyomott, dőlt tojás alakot, nagyjából 32% -kal nagyobb az egyenlítő hossza, mint a pólusai közötti távolság. Ennek az eredménye az úgynevezett gravitációs elsötétülés: a fotoszféra a Regulus pólusainál jelentős mértékben melegebb s ötször világosabb a felszíni területnél egységenként, mint az egyenlítői régióban. Ha a Regulus csak 16 %-kal forogna gyorsabban, a centripetális/centrifugális erő legyőzné a gravitációs erőt s a csillag darabokra tépődne szét.

A Regulus egy többcsillagos csillagrendszer, két kicsi, ám hűséges követővel. Ezek a társak, (a Leo B, C) a 8. magnitúdóban tűnnek fel, 177 szögmásodpercre a Regulustól magától s könnyű szerrel észre lehet őket venni távcső használata esetén. A két csillagot 4,163 szögmásodperc választja el egymástól, ami 100 AU-nak felel meg, a rendszer méretét ismerve. A keringési idejük körülbelül 2000 esztendő. Ezen kívül létezik még egy Regulus A nevű - valószínűleg - bolygó is a rendszerben, ami 4200 AU távolságra, 130.000 éves keringési idővel futja be pályáját. A Leo B narancs-piros színű fő sorozathoz tartozó csillag, az alosztálya pedig K 1-2 V. Tömöge körülbelül 80%-a a Napunkénak, a fényessége pedig a 31%-a. A Leo C egy fő sorozatbeli vörös törpe, alosztálya M5 V. Tömege a Nap tömegének ötöde, a fényessége pedig csupán 0,31%-a. A kis csillagokról nézve, a Regulus fényessége körülbelül a hatszorosa lenne, mint a Földről nézve a teliholdé.

 
Kép: A Regulus csillag a Stellarium programból nézve
Szöveg: Koncz H. Attila
Dátum: 2015.01.30.